HTML

Kalandok Finnisztánban

Finnországi hétköznapok modoros stílusban.

Friss topikok

Linkblog

A blog elköltözött!

 

Az új cím: www.finnisztan.blogspot.com

 

 

 

Szólj hozzá!

"Oh if I could only get some sleep" / Faithless

"Ó, ha egy kicsit aludhatnék végre", mondta Maxi Jazz 1995-ben. Teljesen megértem, másfél éve nap mint nap ezt érezzük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aki gyermeket vár annak előbb vagy utóbb a keze ügyébe kerül egy babamagazin. A magazinok képein szép, és még szebbre alakított kismamák lótuszülésben figyelnek befelé. Hallgatják önmaguk és a világegyetem hangjait. A ketten-vagyunk-mégis-egyek univerzális igazságához közelítve aurájuk aranyra vált. Frizura rendben, az arckifejezés természetes, de a szépség úgyis belülről fakad. A következő oldalakon a sokezres kötött bébipulóverben a kisgyerek épp nem hányja le magát, és az apuka (ha ritkán felbukkan) a földön fekve jókedvűen játszódik / évődik gyermekével. A háttérben pasztellszín bútorok, nagy terek és itt-ott szobanövények.

Nyájas olvasó! Nincs még gyereked? Valószínűleg lesz egyszer. A kémia és a biológia erre sodor mindnyájunkat.

A gyermek megszületésével már nincs idő a magazinból kikeresni a helyes megoldást és az emlékek között jóformán semmi sem marad meg a cikkek "jótanácsaiból". Nem vagyok naiv, minden babamagazin egy termékkatalógus amit néha megtör a "Pszichológus / védőnő / orvos válaszol" rovat. Azt azonban sehol sem írták, hogy aki gyereket vár, az tanuljon meg alvás nélkül élni! 

(Három fiút nevelő finn kollégám, úgy látom, egy halom javítanivaló dolgozat fölött szundít éppen. Halkan olvassunk hát, nehogy felébredjen!)

Szeretjük a gyereket? Természetesen. De ettől a tény tény marad: a újdonsült szülőnek fel kell készülnie arra, hogy az alvás, szabadidő, szórakozás, magánélet és bármi ami szabad cselekvéssel, és főleg: mozgással jár, az évekre a nosztalgia lapjaira tartozik majd.

Moziba mennél vagy  "csak úgy" elugranál Siófokra? Felejtsd el.

Mi sem aludtunk eddig sokat, de talán majd most!

Cumik

Friida kb. 1 hónaposan kapta első cumiját még a finn nagymamától Budapesten. A cumi lassan, de biztosan a hétköznapok része lett: altatás és hosszabb utazás közben kifejezetten áldásos hatása volt. Voltak csodacumik amiket hónapokig, akár félévig is használt. Tragédia volt ha elveszett egy ilyen. Végül vettünk sok egyformát, így mindig mindenhol kéznél volt az eszköz. 

Mintegy varázsütésre megnyugodott, legtöbbször elszenderedett a kisded, de mi - netfórumokon -jólinformált diplomás szülők - éreztük, tudtuk, hogy ez nem lehet jó megoldás. És tényleg: a gyermek másfél éves korára szokássá csontosodott az éjjeli sírás, ha kiesett a cumi a szájából.

Ez kb így zajlott: hajnal 2 óra. Velőtrázó sikoly a kiságyból. Felriadsz. Félálomban, vaksötétben, a gyerek feje körül a cumi után matatsz. Sietned kell: a baba a saját sírásától egy perc alatt felébred és utána egy újabb történet következik. Ha megvan a cumi, már csak a szájába kell beilleszteni. Ez sem könnyű, mert a célpont mozog. Rosszabb ha nincs meg a cucc, ilyenkor az ágy alá is be kell nézni. Ha ott van, futhatsz lemosni! Egy idő után rutinosan pót-cumikat helyeztünk kézügybe. 

***

A napokban (ismét) elhatároztuk: véget vetünk a cumifüggésnek és az éjjeli sikoltozásnak. Szülőként nem sok hasonló döntésünk volt eddig, de ez most komoly: kész, nincs több cumi sem nappal sem éjjel!

***

Ez a negyedik nap. Három éjszaka ment le cumi nélkül. A szemem karikás, Friida dühös sírása még most is a fülemben cseng. De reménykedem, mert látom a javulást. 

Természetesen itt is Niináé a főszerep. Ő az aki türelemmel, fél órán át ringatja a lányunkat miközben az fúriaként csapkod, kiabál és a levegőt kapkodja a dühtől. Én már biztos odaadtam volna a cumit: rágjad - csak hadd aludjak!...

***

Az első nap (péntek) kemény volt. Friida nappal is sokáig sírt, így a délutáni alvás nem ment könnyen. Este fáradtan elaludt hamar, de kettő tájban először csak kérte majd óriási dühvel követelte a cumit. Semmi sem segített csak a türelem. A szoba üres falai rezonáltak az éktelen sírásra. Aztán ahogy lassan csendesedett a harag, a gyerek szépen elaludt az ágyunkban.  

***

A második nap hasonló volt. Nappal semmi gond, de altatáskor jön a cirkusz. Este különösen. Éjjel ismét megismétlődött az előző napi program. A düh fergeteges hullámai azonban nem csapkodtak sokáig. Tárgyilagosan, de szeretettel rászóltam a lányomra, hogy most már eleget kiabált, itt az ideje az alvásnak. Erre elhallgatott, fejét az anyja karjába fúrta, és szépen elaludt! Hoppá.

***

Harmadik nap: bíztató változás! Az altatást ismét drámai jelenetek kísérték, de éjjel már nem kellett a gyereket kivenni az ágyából! (Ok, most az orra dugult el, ezért nem tud aludni...). Mit mondhatnék? Reménykedem, semmi több.

Utóirat: az eszköz, amely c-vel kezdődik és umi-val végződik tabu lett. Nevét nem ejtjük ki a szánkon, vagy ha igen, akkor is cunami néven emlegetjük. Van még pár cunami otthon, de titkos helyre dugtuk, azokat senki nem találhatja meg!

Hírek

Tegnap olyan jó idő volt, hogy (először az évben) az erkélyen is kint tudtunk lenni. Ezután két órán keresztül játszottunk a hóban a házbéli magyarokkal: kis Gáborral és apukájával, (nagyon)nagy Gáborral. 

Homok még nincs de kavics már itt-ott van. Friida olyan kemény, hogy gránittal homokoz! Most a kavicsszedés a kedvenc játék, szóval ma is lemegyünk a szauna mellé lapátolni.

 Az alábbi képen gránit látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: cumi finn alvás baba altatás leszoktatás

Szólj hozzá!

A minap egy remek országismertetőt olvastam Spanyolországról a Hajónapló blogon. (A linket képtelen vagyok másképp beszúrni: http://www.hajonaplo.eoldal.hu/cikkek/nyitooldal/szubjektiv-orszagismerteto-tovabbgondolasra.html).

Az ötlet nagyon jó, ugyanis sok említésre méltó apróság van, amiből egy teljes sztori egyébként nem jönne ki. Íme.

A finnek őszinték, egyenesek és nem cifrázzák ha nem muszáj. Ezért bunkónak, érzéketlennek és hűvösnek tűnnek. Ez csak ivással változik - radikálisan. 

További magvas állításokhoz olvass tovább!

Keleti oldal, nyugati oldal

Nyugaton a svédek, keleten az erdők alakították a kultúrát.

***

A keleti és nyugati finnek közt nagyobb genetikai távolság van mint egy átlag német és magyar között.

***

A keleti és nyugati finnek étkezési szokásai eltérnek: keleten főleg a kemencében sült ételek -, míg nyugaton a lapon / serpenyőben sült ételek a hagyományosak. 
 
***
 
A keleti finn beszédes, a nyugati szótlan. 
 
***
A tanszéki étkező-kávézóban nagy-Finnország térkép lóg. És ez így normális, mondja a kar dékánja.
 
***
A finn hazaszeretet nem politikai kérdés.
 
***
 
Hazai terméket venni nem valamiféle demonstráció, hanem a normális élet része. 
 
***
 
Minden finn háztartásban van finn iittala üvegtermék, Arabia porcelán, finn Marimekko textil/szalvéta, Finlayson törülköző és Fazer csoki.
 
***
 
A házak előtt nincs kerítés.
 
***
Helsinki annyira különbözik a "vidéktől", hogy itt külön helsinki beszédstílus alakult ki. Affektálva, kicsit pöszén, hülye orrhangon beszélnek egy svéd elemeket nagyban tartalmazó stadin slangi (városi szleng) nevű nyelvet. 
 
Sisu és krumpli
 
A finn sisu (kb. állhatatosság) jó fokmérője a meztelen-seggel-hangyabolyon-ülő-verseny.
 
***
 
A finn gépmániás nép. Népszerűek a színes traktormagazinok. 
 
***
A finnek vizuálisan is praktikusak. A legtöbb felirat vaskos, sans serif azaz talpatlan betűvel íródott. Jó példa erre a sör: a címke egyértelmű és jól olvasható. Ezt hasonlítsuk össze a cirkalmas magyar sörcímkékkel! 

 

 ***

A csapolt sört hab nélkül adják. A finnek irtóznak a sörhabtól.

***

Finnországban zsíriszony van. A legtöbb joghurt ezért 0%-os és a 0% tej is népszerű. Az nem számít, hogy mindenféle E-vel kell dúsítani a joghurtot, hogy olyan legyen mint a zsíros.

***

Nagyon sok laktózmentes terméket kapni.

***

Ahogy egy kolléga fogalmazott: "mi, finnek, normális ételeket eszünk. Pl. főtt krumplit"

***

A menzán balti hering volt tegnap. A finn vizekben fogott balti hering húsa dioxinnal terhelt. A halak dioxintartalma magasan az EU határérték feletti, ezért nem szabad heringet enni egy héten kétszer egymás után.

***

A lazac és a szivárványos pisztráng a legolcsóbb ételféleségek közé tartoznak errefelé. 

***

A kebab mellett a pizzasütés is a törökök dolga. 

***

Az egyetemi menzán (UniCafé) a diákoknak kb. 60%-os kedvezmény jár. A kb 2 eurós árért főétel, tej/víz/szörp, kenyér és a salátabárból saláta jár. A salibár kínálata naponta változik de a reszelt répa és a jégsaláta állandónak mondható. Kenyérből 2-3 féle választható + vaj, estleg vajkrém. 

***

A köretből (ált. rizs. krumpli vagy tészta) annyit vehetsz, amennyi a tányérra fér.     

***

A menzán vega, hal/szárnyas és sertés/marha ételeket is kapni. A vega kaják általában szójával turbózott quinoa / kuszkusz / tészta ételek. 

***

A menzán minden nap akad egy egzotikus nevű étel. pl. "grúz marharagu paradicsomszószban".

***

A finnek kávéivásban a világ élmezőnyébe tartoznak. A kávécégek azonban aggódnak: a finn fiatalok manapság nem akarnak kávét inni. 

***

A finn Fazer csoki világszínvonalú. Igaz finn hazafi soha nem enne svéd Marabu csokit. Vagy csak titokban...

 

Nemek

A finn párok nem járnak kézen fogva. Inkább csak mennek egymás mellett, de nyilvános helyen soha nem csókolóznak. 

***

Egy bárban péntek este nem feltűnő ha idősebb, jól szituált nők is leülnek sörözni. És ez még semmi: ha nem vigyázol, megpróbálnak felszedni! A nagy egyenlőségnek ez is az eredménye.

***

Jólöltözött finn nőt és finn férfit is láttam már fényes nappal részegen dülöngélni az utcán.

***

A finn férfiak elsőre (és másodikra is) udvariatlan fajankónak tűnhetnek. Pl. lassítás nélkül átmennek a nő előtt az ajtón, és a buszon sem láttam széket átadni senkinek.

***

A finn nők elsőre (és másodikra is) hidegnek és kegyetlenül erősnek tűnhetnek. Az ajtónál nem igénylik, hogy a férfiak előre engedjék őket, és az idős nők sem kapálóznak a buszon az ülésekért. 

***

Helsinkiben a házasságok 26%-a finn-külföldi vegyesházasság. A nők zömmel európai férfival, a férfiak zömmel ázsiai nővel házasodtak. Ez valami amin azért el lehet gondolkozni...  

***

Babakocsit toló személy a buszon, villamoson és metrón ingyen utazhat.

***

A buszra csak két babakocsi fér, és ennyit is engednek. Ezért a sofőr nem nyitja ki az ajtót a babakocsival várakozónak (és elhajt) ha már ketten vannak a buszon. 

***

A finnek imádják a fekete ruhákat. Fekete farmer és fekete póló valakinek egy életre elegendő színvariácókat jelent. Csak a sportolók kivételek, ők néha finn-kék ÉS fekete ruhákba öltöznek.

***

A városban gyakran látni sílécekkel közlekedőket. És simán átvágnak egy behavazott szántáson ha úgy látják jónak.

***

A finnek meg vannak győződve arról, hogy ha valaki dolgozik, akkor az meg is tud élni a pénzéből. Ezért nem adnak soha borravalót senkinek. És az orvosi hálapénzt sem ismerik.

***

Minden finn lakótelepen (kötelezően) található óvóhely. Az óvóhelyeket gránitba vájják, és a betonba öntött bejáratot könnyű kiszúrni a házak között. Ez az egész a szovjetek elleni harcok tapasztalatain alapul: a finnek vannak olyan józanok, hogy egy ekkora és ilyen szomszéd mellett nem bíznak semmit a véletlenre.

***

Utószó: annyit szenvedek ezzel a blogmotorral, hogy valószínűleg átmegyek máshová. Egy linket nem tudtam beszúrni és a képek beszúrása is nehézkes.

Címkék: magyar finn konyha finnország szokások helsinki hagyományok ilyesmi

4 komment

Egy teljesen átlagos hétvégén vagyunk túl, és ezért hálásak is lehetünk akár. Itt nem lőnek az utcán, nem reng a föld és cunami sem pusztít. Mivel a parti mocsárvilág mellett lakunk, egy cunamit elég komolyan megszívnánk. Beszélgettünk is ma erről, hogy hová tudnánk menni ilyen esetben? Naivak vagyunk, de nehéz elképzelni azt, hogy SEHOVÁ sem!

Szóval béke van, áruház van = irány vásárolni. A belváros menő áruháza a Kamppi center, ahol a hozzánk közelebbi Itäkeskusban ("keleti központ" - kb. Kőbánya-Kispest fekvésű óriáspláza) tapasztalt bevándorló tömegeket nem látni. Na, nem mintha zavarnának. Inkább a jelenség szintjén foglalkozom ezzel, hoszen Pesten nem látni ennyi fekete-afrikai családot. Nőket hagyományos kendőkkel, téliesített babakocsit tolva. Helsinkiben a kisebbségek között szomáliaiak vannak többségben, éppen ezért az erősödő finn szélsőjobb is őket veszi elő. Lásd a kurucinfó kiegyensúlyozott cikkét a témában.

Gyerekkel természetesen a gyerekruha boltokban kötöttünk ki. Egy egész (na, azért nem nagyon nagy) emelet lett gyerekeknek szentelve. Meglepetten merengtem ezer gyermek-kelengye felett, de meg nem vettem egyet sem. Gyerekcsapda minden bolt! Kis asztalka, színesceruzákkal vagy kisvasút fából, minden efféle "játszósarok" tuti siker Friidánál! Friida trükkös, és szabadul ahol tud. Egyik boltból a másikba fut át (megnézni a lufikat...) ha egy pillanatra nem figyelünk oda. Párszor azért becsipogott a rendszer, amikor a felpróbált kabátban futott ki az üzletből! (ezek kifejezetten vicces jelenetek ám!)

Az emeleten mellesleg (ok, nem kezdek Eszperente nyelvbe) pelenkázó - és szoptató szoba játszóval összekötve. Nincs őr. Nincs kamera, de a babakocsik sorban érkeznek. Rózsaszín, nyekergő csecsemőket csomagolnak ki finn kezek majd a pelenkázóasztalon elvégzik a szükséges teendőket. Orrfacsaró babakaka-szag terjeng itt, de ez nem nagy ügy: megszoktuk már, igaz? Az áruházról nem is beszélnék többet.  Jó sokáig ott voltunk, végül vettünk egy csomag színesceruzát (ami fog is), egy plüsskígyót (ssz-ssz!), meg egy borzasztóan sznob táskát nekem. Ha az ember megszokja, hogy kilóg a segge a gatyából és mindene régi vagy turkált, akkor bizony szoknia kell az érzést ha valami újat használ ami még (most elfogult vagyok) jól is néz ki. A tartósabb cuccaim nagy része ugyanis 10 éves, még akkor vettük amikor Amerikába mentem pár hónapra - vagy épp az ottani keresetemből szereztem. A ruhák jórésze most is jó lenne, de a futócipőmnek ennyi idő kellett, hogy leessen a talpa. Egy reggel még játszotunk is velük, és Friida megetette joghurttal a "beszélő csukákat".

***

Itt északon többször kerültem kultúrsokk-közelbe. Finnország sok tekintetben nem tökéletes hely. Hideg van és sokat van tél (ez tényleg gáz). Szar a kaja (nem is olyan szar...) A kávé sem a megszokott talán. A finn nyelv vicces, ezt is aláírom. Drága minden, főleg a sör (de a net ingyen van).

De az hogy van, hogy a babaszobából a játékokat nem rámolják ki egy nap alatt? A "lakótelepen" a közös (80 lakás!) szaunából nem lopják ki a lécet, aztán a kályhát, aztán a csapokat, aztán... A közös mosókonyhában ott áll és működik két nagy mosógép és több szárítóberendezés évek óta. Sorolhatnám. Ez az amiért itt jó élni, mert nem kell nap mint nap mások igénytelensége, felelőtlensége vagy rosszindulata miatt bosszankodni.

***

Farsang ideje Finnországban Laskiais néven fut. Ilyenkor szánkózni kell, farsangi fánkot (Laskiaispulla) és fura borsó(pép)levest (szigorúan konzervből!) kötelező enni.

(Update: nem csak konzervből lehet. Informátorom szerint ilyet csak az igénytelen és lusta emberek csinálnak!) 

Ezen a ponton kérek elnézést a nagy finn nemzettől. 

Két hete ezért elmentünk barátokkal és barátok barátaival és a barátok barátainak barátaival és azok barátnőivel / barátaival szánkózni a város közepén lévő hegyre. Aztán szaunáztunk és borsólevest is ettünk.

 

A szokás nagy úr, tartja mondás, de nekünk gőzünk nincs, hogy ez Finnországban milyen komoly!

Február 5. és környéke? Runeberg napja! Ekkortájt még a csapból is a Runeberg sütemény folyik! Te ennél egy kis Runeberg sütit, teszem azt . . . márciusban? Kiröhögnek a finnek, hogy mit akarsz? Ja bocs, ilyentájt laskiaispullát meg borsólevest kell ennem, el is felejtettem! A dolog persze nem ér itt véget, hiszen L.pullát már nem is kapni. Hohó, de a boltokban megjelent a húsvét táján hagyományos büntető-étel: a mämmi! Rozsliszt, melasz, maláta, víz. A finnek tejjel(!) eszik, de ez még így is rémálomszerű. Ezután májusban kötelezően jön a sima ivászat, ami reményeim szerint feledteti majd a mämmit!

***

Ma is sétáltunk, nulla fokban a gyerek is szívesebben gyalogol. Minusz húszban nem akart valamiért... Sétáink alkalmával Friida megsétáltat egy darab jeget is, és fel is hoz belőle olykor.

Ezzel a videóval zárom soraim: hó- és jéggolyókat hajigálva a közeli állatorvosi nagyállatklinika (Lovacska! Nyihaha!) tetejéről próbáltuk mozgásra bírni a tonnás gleccsert, nem sok sikerrel. Majd jövő héten, hiszen itt a tavasz!

Ja, és ne feledjük: március 15 és 16: kettős nemzeti ünnep! :)

  

 

 

Címkék: konyha finnország ételek fagy helsinki szánkózás hagyományok

1 komment

Tegnap volt a nemzetközi nőnap és Friida másfél éves szülinapja. Ezért írok.

***

A Nap már egy hónapja megmutatja magát, reggel nyolctól fényesen tűz (inkábbcsak: van) az égen, és a változások arra utalnak, hogy tavaszodik. 

A finnek szkeptikusan fogadták abbéli reményemet, hogy februártól kezdődhet a tavasz, és azzal riogattak, hogy májusig megmarad a hó. Most meg lelkendeznek, hogy már csak egy hónap és minden elolvad... Hát.

Tegyük hozzá, Helsinki város komolyan veszi a telet: éjszakánként dózerok és teherautók százai dolgoznak a hóhegyeken és tüntetik el azokat apránként. Hová viszik? Bele a tengerbe. Ez nem a legkörnyezetbarátabb módszer, hiszen az útszéli hó erősen szennyezett, azt gondolom.

Friida tegnap lett másfél éves. Íme egy csokor az új tudományaiból:

Beszél (kis finn szótár)

Káá = (helyzettől függően) kanál, kávé

Ápá = ablak

O-ooo! -= valami leesett

HUhu - HUhu (majomhangon) = majom

HUhu-HUhu, O-Ooo = a gorilla leesett a földre

Papi! Papi! = papír

Pa-Pa-Pa-Pa (halat utánoz tátogva) = hal, halacska, halétel (néha csirkehús is, de ilyenkor inkább kérdőn tátog...)

Iszii! Isziii! (sokszor egymás után) = Apa, Apa.. (ami finnül: Isi)

Gika = giliszta

Kiki! = kő, kavics

Ká - Ká! = minden madár (valószínű, hogy a kacsa szóból)

ssz-ssz (sziszeg): kígyó, esetlegg kertislag(g)

Ple-Ple = lepke és katica

Kuka = kuka

fü-fü (a szájával fúj) = sütő, meleg étel és tűz

Kukkii vagy Kukkia = virág (finnül: kukka)

Vauu-vva = Baba (finnül: vauva)

Brrrr-Brrr = autó vagy bicikli

Grrááááhhh = ragadozó állatok

Pappa! és Mamma! = nagyszülők

TTe-ti = néni (finnül: täti)

TTi-te = bácsi (finnül: setä)

(Ezek elég esetlegesek, mert Friida nem igazán érti, hogy mi a nénik és bácsik közti különbség? Inkább csak tippelget.)

nyamm - nyamm - nyamm: étel, gyümölcs. Ezt mondogatja pl. ha szakácskönyvet nézeget. Meg néha felkiált: "TTe-ti! TTe-ti!" (néni, néni!) ha Jamie Oliver bácsi is ott látható. 

Báki = bácsi (ritkán használja)

Nné-nni = néni (tegnap óta...)

"khr" (torokhangon) = répa és sok minden, amiben R hang van

Ühü-ühü (sírós hangon) = kisbaba, illetve gomba (egy mesekönyben sírt a gomba, azóta Friidának minden gomba sír...)

Emellett ügyesen bekapcsolódik a beszélgetésbe ha ért egy szót, illetve gyakran értőn mondogatja: joo-joo!

Táncol

Minden zenére ritmusra mozog. A kávéfőző kotyogó hangjára ütemesen mozgatja a fejét. A munkások kalapálására felmosolyog: ez zene! Szereti a technót, a cigányzenét, a rapet. Kedvence Ti-Ti Nalle remix a Youtube-on. (http://www.youtube.com/watch?v=Z_Ht2ARFURo)

Az Esplanaadin múltkor egy utcazenész xilofonozott némi zenei aláfestéssel. Friida néhány Strauss valcer és a Radetzky induló után még mindig egy nagy dísz-kőkockán állva táncolt úgy, hogy valaki azt hitte ő is a produkció része. "Ezt azért adom, mert táncolsz" mondta a turista és pénzt dobott a zenésznek... Az, kérem, Friida első keresete volt! :)

Rajzol és fest

Még Pesten kezdtük, azóta elég messzire jutottunk rajzolásban. Eleinte kis vonalakat vont minden lapra, kvázi megjelölte azokat. Ezért praktikus volt füzetet adni a kezébe, amit lapozhatott. Később gyerekkrétával bontakozott ki igazán: a fürdőszoba csempéjén gyakorolhatta a körkörös mozgást is. A golyóstollak, filcek biztonsági okból eltűntek a lakásból...

Festeni is szeret. Niina több ízben szervezett otthon festést, aminek Friida mindig örült. A festék lehet gyerekfesték (fingerpaint), de lehet ételfesték is amit tejfölhöz kevernek. Amíg kis barátnője Freia-Sofia az ecsetet tömködte a szájába, addig Friida profin kezelte azt.

Eszik, iszik

Saját maga képes megenni a reggeli zabkását kiskanállal ha elég friss hozzá. Mára már pohárból iszik, két kézzel fogja a poharat és óvatosan kortyolgat. Főleg vizet adunk, de nő a nyomás finn oldalról, hogy több tejet is kellene.

Énekel

Friida-nyelven énekelget magában, főleg a Hull a pelyhes és a Cini-cini muzsika dallamára - ritmusára. Gyigyi-ájá - gyigyájá, stb.
 
***
 
A szülinapot Riikka néni (Kikka! Kikka!) és a finn nagypapa látogatása tette emlékezetessé. 
 
Jó sokat tud már, igaz? Boldog nemzetközi Friida szülinapot!  
 
 
Képek a gyermekről:
www.photoblog.com/Vil0443
 

 

 

Szólj hozzá!

05.
március

Keresés

Aropa  |  Szólj hozzá!

A Szent Grált nem kell keresned. A Szent Grál fog majd rád találni.

A fenti idézet a "Da Vinci kódban" is elhangzott, és mivel megrögzött Dan Brown olvasó lettem, ezzel adózom az Amerikai-Mester-Aki-Mindig-Egyforma-Könyvet-Ír előtt.

A választás nem véletlen, ugyanis az elmúlt hetek igazolták, hogy nemcsak a Szent Grál, hanem sok egyéb dolog is viselkedhet ilyen misztikusan. A végén persze látjuk, hogy tök nem misztikum ez, hanem a dolgok normális rendje ez, csak én nem értem a rendszert eléggé.

***

Február végén elkezdtem pályázatok után kutatni, nem sok sikerrel. Ami eddig volt, az idén nem indult, ami meg indult azt finnül kérték két héten belül. Ígéretek is elhangoztak, pl. egy kisbabás kolléganő munkáját folytatnám, de nem biztos. Avagy egy most beadott pályázat ha nyer akkor, talán... Ez így együtt nem volt sok, én meg nemigen akartam idegesítően tolakodni.

A múlt héten, láss csodát (jön a Szent Grál), elkezdtek érkezni az emailek mindenféle pályázatokról. Jobbnál-jobb, ezért nehezebbnél-nehezebb poszt-dok pályázat, legalább három, bele az ölembe.

***

Az október nagyon közel van. Hogy tovább maradhassunk, pályázatokat kell írni. Ahhoz viszont kutatási tervet kell készíteni, mégpedig olyat, amely akár több MSc szakdolgozati témát is magába foglalhat. És - ennyisok írás után - végre eljutottam a témához, ami foglalkoztat. A kreativitás, és ami előcsalogatja azt.

Nem könnyű egy asztalnál ülni és kitalálni, hogy mi lesz az a tuti téma, ami 1) tudományosan megalapozott, 2) amivel pályázatot lehet nyerni és 3) elég érdekes ahhoz, hogy szívesen csináljam évekig. Nehezíti a dolgot, hogy korábban nem vettem részt hasonló nagyságrendű, sikeres pályázat írásában. A fehér lap szédítően üres, a régebbi pályázatokban pedig hirtelen csak a gyengeséget látom. Ez a tehetetlen vergődés a kreativitás ellenpólusa. Amikor semmi nem megy. Peregnek az órák a gép előtt, de semmi érdemleges nem történik. Egy ötlet hiányzik.

Ismét a Szent Grál. Hiába keresem: az ötlet csak akkor jön ha jól megágyaztunk neki. Ha a feltételek is készek rá. És akkor egyszercsak ott van előttünk, a papíron.

Ilyen esetre találtam fel magamnak egy kényelmes "technikát": kiragadom magam a megszokott munkakörnyezetből és elmegyek máshová gondolkodni. Hagyom a számítógépet és papír-ceruzával elsétálok a közeli kávézó vagy söröző teraszára. Próbálok lazítani, és valahogy felvázolni azt, ami már a fejemben van de valahogy nem tudom szavakba önteni. A Kodály-körönd egy eldugott kávézójában egy nap alatt megszületett a doktorim terjedelmes bevezető része. Poszt-dok életem fő témaköreit a közeli Kaiser's melletti sörözőben találtam ki, míg a városligeti Kertemben egy óra kellett az NKB pályázatunk fő kérdéséhez (alig két hetünk volt az egészre!). Igen, ez az amiből Sz. Sanyi szakdolgozata is lesz! :)

Fontos, hogy nem tökéletes művekről beszélünk, hanem használható gondolatokról. Egy gondolati mag, amiből valamit fel lehet építeni. Lehet, hogy az új ötlet végül nem is bizonyul jónak. Ám ha segít a gondolatokat valami mentén rendezni, akkor már több mint megérte.

***

A héten is ezt csináltam, és megint bejött. Van egy jó gondolat (leteszteltem másokon is), ami mentén már nyugodtan elkezdhetem a pályázatírást. A hit, hogy képes vagyok eredeti és értékes gondolatokkal előrukkolni tesz magabiztossá akkor is, ha a pályázataim jórészt kudarcra vannak ítélve. Csak egy kell, hogy sikerüljön.

*******

Szent Grált nem kell keresned. A Szent Grál fog majd rád találni.

Ez a fura kis idézet mindenkinek tartogat valamit. Kereshetjük, akár követelhetjük is másoktól amire vágyunk. Ha a feltételek nem készek, akár a lábunknál is heverhet, akkor sem vesszük észre azt, amit nagyon keresünk.

 

 

Szólj hozzá!

21.
február

Szófelhő

Aropa  |  1 komment

Ma is tanultam valami hasznosat, íme:

Wordle: Leggyakrabban használt szavakl

 

 

 

 

 

A leggyakrabban használt 25 szó az eddigi bejegyzésekből. Gyanús nekem az a halászlé, de azért érdekes, nem? Úgy értem, nem ez, hanem ez a kis játékszer.  

A halászlére most ráerősítek:

 

- Te, mi ez a halászlé dolog? 

- Hátt(ő)..t.t..? 

(Halászlé reggel: Én akarok lenni)

 

 Hírek

 - Meg nem erősített hírek szerint holnap érkezik a kanapénk. A hányatott sorsú bútordarab története eddig nem kapott nyilvánosságot, de azt egy külön bejegyzésben szeretném leírni. Újabb ok, hogy miért vásárolj a hülye nevű bútorairól és 100 forintos hot-dogjáról híres svéd áruházban (mást azért nem írok mert ez nem a milliomosblog).

- Már egy hónapja íródik a finn alkohol(izmus)ról szóló poszt, valahogy sehogy sem akar elkészülni.

- Hetek óta nem volt -15 C-nál melegebb. 

- A néha fel-felbukkanó kínai diáklány a múltkor nem tudta, melyik a nyugati irány. ("Wait, which is west? - The left hand side - Okay, now I kow it!"). Kínában nem tanítják hol van nyugat. Vajon Észak-Koreában tanítják, hol van dél? 

 

 

 

 

 

Címkék: finn finnország szófelhő

1 komment

Párizsban miénk a Cartier,

Az én kéróm az bárkié..

 

(Halászlé Reggel: Én akarok lenni)

Ezt most azért, mert pár napig egyedül vagyok itthon. Oké, hogy van söröm, de az nem az igazi.

***

Szombaton egy hosszú menetelés ért véget: Lapuában megnyitottuk "Hétköznapi történetek" című kiállításunkat. Ez a negyedik, egyben utolsó állomása a gördülő vándorcirkusznak amelyet 2009 novemberében indítottunk a Néprajzi Múzeumban.

A kiállítás az egykori lőszergyár vöröslámpvöröstéglás épületében kapott helyet. A helyet nemrég építették újjá, azután, hogy a hetvenes években egy robbanás az egész gyárat szinte a földdel tette egyenlővé.  Azóta a modern lapuai lőszergyár kiköltözött a város szélére, a régi gyárépületben konferenciaterem, könyvtár, múzeum és galéria kapott helyet. Jellemző a finnekre, hogy egy kulturált étkezde is van itt, szóval könyvtár után le lehet ülni egy kávéra is. Jó hely, szép hely.

A kiállításunk lapuai megnyitása jókora elégtétel számomra azok után, hogy a galéria mindenható kultúrfelelőse két éven át hajtogatta: sajnos betelt a naptár és 2013-ig nincs is esély bejutni a patinás falak közé. Mosolyogni kellett ahogy ugyanő óvatoskodva megkérdezte: a fotók vajon elég élesek-e? Mert ők a Patruuna (azaz: töltény) galériában csak művészi képeket állítanak ki.

És láss csodát, a cucc ott van a lehető legjobb helyen. Ott, ahová mindig is álmodtuk, már a kezdetek kezdetén is.

Csoda? Nem csoda, hanem a főváros gravitációja. Az anyag pár hétre ugyanis kikerülhetett a helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ falára is. (Köszönet ezért Márkus Ildikónak és Jukka Haverinennek!) Noha a kiállítás Helsinkiben nem teljességében volt látható, Lapuában mégis olajozottabban kezdtek a dolgok gördülni ezután.

Itt érdemes nagy levegőt venni és csak a jóról emlékezni.

***

Sok munka és sok szerencse együtt egy csodálatos szombat délutánt eredményezett. A "sok munka" nem fedi igazán, hogy mit jelentett Niinának egy másfél éves gyerek és a napi munka mellett a kiállítás teljes anyagán átrágni magát, finnre fordítani amit kell és még egy egyórás előadást is szerkeszteni! Emellett említést érdemelnek még azok a démonok is, amelyek újra és újra kísértenek, és azt sugdossák a fülünkbe, hogy az egész szar és kudarcra vagyunk ítélve hiszen nem vagyunk szakértők. Engem ez a komplexus kevésbé érint, de azért komoly tényező. 

A munka nagyját Niina végezte. Én csak mellékszereplő lehettem, pedig szívesen megtartottam volna az előadást - hiszen dumálni szeretek. Szóval amikor tudtam, elvittem Friidát megnézni a halacskákat ("nézd, azt mondják: pa pa pa pa") a közeli dzsungelbe (pálmaház öt percre tőlünk). Ezalatt Niina otthon próbált dolgozni.

***

Végülis, minden összejött. Niina tökéletesen megtalálta a hangot a közönséggel, a hardcore lapuai emberekkel. Ez a nép ugyanis szereti ha valaki egyszerűen megmondja a frankót és nem cifrázza túl.

A kultúrközpont nagytermében, ahová legalább 100 ember befért, kicsit több mint félház jött össze. Az első három sort a család töltötte meg. Apraja-nagyja összejött itt, olyanok is akik amúgy sosem találkoznak (nem azért, de nem is akarnának egyébként...).

Közkívánatra (na, tényleg!) szóltam pár szót magyarul is, de aztán 40 percig Niina következett. A diák jók voltak, sok időt töltöttünk a ppt prezentáció összerakásával. Sikerült jól összekapcsolni a történeteket és a meglévő képanyagot, rajtunk nem múlt semmi.

A taps elültével aztán a legjobb dolog történt, ami egy ilyen helyzetben történhet: az idős résztvevők elkezdtek hangosan - már ahogy az efféle idős résztvevők szoktak - sztorizgatni egymásnak. "Én arra emlékszem, hogy a magyarok..." kezdetű mondatok közben csak az ingyen kávé híre mozdította meg a kényelmesen üldögélő és beszélgető sokadalmat.

***

Tessék, egy érdekes ábra ha unatkoznál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez ez egyes európai népek genomja alapján készített PCA ábra, akit érdekel itt olvashat többet róla. Persze csalóka, mert orosz vagy balti nincs az elemzésben! Vannak itt magyarok is ám.)

***

Öröm volt újra találkozni interjúalanyainkkal, akiket természetesen meghívtunk az eseményre. Különleges kapcsolat alakult ki egyikkel-másikkal. Karácsonyi lapokat és babakönyveket/ruhákat kapunk tőlük - sőt az is kiderült egy családfa-könyvből, hogy Niina távoli rokonai is vannak köztük. (Ok, Finnország kábé annyira belterjes mint egy üveg guppi - lásd ábra) A 2009-es interjúk ideje alatt Niina már 6 hónapos várandós volt, ez biztosan megmaradt az idős finnek emlékezetében. 2009-ben Friida is végighallgatta a beszélgetéseket, erre most gondoltam először.

 ***

A kiállítás felépítését is nagyrészt Niina végezte. Ez nem meglepő, szereti csinálni. Másrészt nem hinném, hogy a környéken nála jobban bárki fel tudna építeni egy kiállítást. Vajon egyenes az a kép? Egyforma magasan vannak a képek? Elég magasan vannak a szövegek? Pont rávilágít a spot a fotóra? - Ne válaszolj elhamarkodottan. És ne fogdosd a képet csokis kézzel!)

***

Nem bírok minden részletet leírni. Pedig voltak ám ott méltatlankodó magyar húsipari dolgozók, volt majdnem elmondott megnyitóbeszéd, kétésfélórás ícékésés majd lépcsőnutazós csövezés 50 euróér, diplomatarendszámos bálnamerci, bagoly (és pocok?)kutató Turkuból, neves fotós akit tökre nem ismertünk fel, láttunk rangos magyar hivatalvezetőt hülyeturistaként a templom karzatára osonni esküvő alatt, adtunk interjút újságnak és volt ingyenebédünk is, amelyről csak az ebéd hiányzott.

***  

Magyarok Lapuában

 - Jó napot kívánok, örülök, hogy eljöttek a kiállításra! 

- Jó napot, mi is örülünk. Csak nekünk azt mondták, lesz tolmács is. Az egészből így nem sokat értettünk.

- Nagyon sajnálom, fogalmam sincs kitől jöhetett ez a hír. Mi nem ígértünk tolmácsot. (...) Viszont jöjjenek, lent lesz egy kis kávé aztán megnyitjuk a kiállítást.

- Igen? Nem lehet most menni megnézni? Kávézni otthon is tudunk. Meg hát ez a finn kávé..tudja, a magyar kávé azért mégis...

(...)

 

Én akarok lenni a Halász Judit,

A gyerekeknek nyomatom az összes tuti bulit.

Vagy legyek inkább én a Halászlé Reggel,

A sarki caféban egy halászlé rendel.

 

(Halászlé Reggel: Én akarok lenni)

 

 

 

Címkék: fotó magyar történelem finnország kiállítás világháború helsinki fotográfia önkéntesek lapua

1 komment

Újra itt a nyár, int a napsugár,

A kemping telve már,

Tárt karokkal csakis minket vár.

(Hungária: Gyere, gyere Juli)

A nyár még fényévekre tőlünk, de a február zsigerből a tavasz gondolatát váltja ki belőlem. Ez errefelé, a fagyos északon ugyan önfeledt derűt vált ki, de hat év pécsi diáklét után nekem ne mondja senki, hogy májusban jön a tavasz!

Egyszer január végén az ötös(!) biokémia után még a Nap is velem örült, és olyan tavasz kerekedett, hogy ingujjban mentem a Makáriba a jutalomsörért! Aznap a reggel még kilátástalanul sötéten és hidegen indult, de Pécsen a Nap mindig kisüt - legalább ennyi öröme legyen a pécsieknek! Mert azt még mindig nem tudom, Pécsen miből él az a majd' kétszázezer ember? Mert ipart a város csak nyomokban tartalmaz, és az is annyira biztos mint az EKF igazgatói széke.

Jó, van egy rakás egyetemista akik esznek - isznak amíg futja a diákhitelből, de aki nem sörgyárban dolgozik? Az, kérem elmegy a Finn utcába és megnézi van-e a soron valami meló? Rátartiságom abból fakad, hogy ahonnan én jövök, ott minden sarkon ipari parkok teremnek. Igaz ami igaz, ott viszont sokkal kevesebb egyetem meg tudásközpont van.

Pécsre visszatérve, a Ferencesek utcájában egyedül valami 15 utazási irodát számoltam pár éve, ebből minden második Horvátországba vitt utasokat. A másik érdekesség az ormótlanul hosszú fesztiválszezon volt: április végétől októberig folyamatosan fesztiváloztak a Szent István téren. Pörgött a malac, utcahossz borárusok álltak és kétévente kivetítőn ment a foci VB vagy EB a Dantéban. Lehet így normálisan dolgozni, urambocsá' tanulni? Naugye.

Ez lenne a titok? A pécsiek télen elutaznak, majd hazajönek fesztiválozni az első fagyig.

Itt Helsinkiben a tavasz még kicsit odébb van, de két hete megjelent egy nagy fényes dolog az égen, aminek mindenki örült. Hétág, verőfény, melengető napfény ami azonnal beszédtémát szolgáltatott az egyébként nem túl beszédes finneknek. Mivel odakint még mindig mínusz száz fok van, óvatos duhajként a jó meleg szobából nézegetjük a napot, kimenni őrültség lenne.

Az elmúlt hetekben bibliai méreteket öltött az a csapássorozat ami minket ért: Friida majd' két hétig folyamatosan beteg volt, magas láz és orrfolyás. Ezt követte egy laza gyomorfertőzés ami először a gyereket kapta el, majd sorban a szülőket is. Volt pár nap eseménytelen szünet, ami arra épp jó volt, hogy az ujjam kétszeresére dagadjon valami fertőzéstől. Öröm az ürömben, hogy hamar megtanultam a finn egészségügyet, noha még itteni TAJ kártyám sincs. Jön az is, de akor meg már tuti nem fog kelleni.

(A képen a házunk mögötti tavacska látható)

Szóval az elmúlt egy-két hét nem igazán a munkáról szólt. Amit sajnálok, mert az elemzésekből már látszanak az eredmények, és el kellene kezdeni írni a cikket. Alapvetően lelkesítő a tempó amit itt tapasztalok. A hosszas adatrendezés után három-négy emberrel közösen megbeszéltem a szükséges technikát, én megcsináltam az elemzéseket, majd három hét alatt egy "cikknyi" eredmény született. Megnyugtató érzés, hogy a kollégák pontosan tudják, hogy mit akarnak és azt is, hogy hogyan érik el. A kétely, bizonytalanság nyomát sem tapasztalom.

***

Mindemellett más tennivalónk is akadt: Lapuában holnap rendezik azt a fotós..hm..eseményt, amelynek meghívott előadói lettünk. Az egy órás előadás egyben a "Hétköznapi történetek"  kiállításunk megnyitója is lesz ami szintén holnap kezdődik a földszinti nagy galériában. Egy ppt prezentáció keretében Niina fog beszélni, mivel ő tud finnül.

Izgalmas dolog visszavinni az anyagot oda, ahonnan "elhoztuk". Fontos, hogy méltóak maradjunk azokhoz az emberekhez, akikről - és akiknek mesélünk. Mindemellett objektívnek is kell maradnunk, és nem eltúlozni a 340 magyar szerepvállalását, amely szimbolikus jelentőségében nagyon is-, ám gyakorlati hasznában alig volt értékelhető a Téli háború kimenetét tekintve.

Ez nagy felelősség, de azt gondolom, hogy sem a minőséggel, sem a mi hozzáállásunkkal nem lehet gond. Soha nem állítottuk, hogy a téma tudósai lennénk. Nem okoz gondot megnevezni azokat, akik előttünk már valamit letettek az asztalra. Érdekesség (magyar szokás?), hogy épp a téma felkent szakértői fúrják egymást holmi csip-csup ügyekért. Az egyiknél azért estünk ki a pikszisből, mert a Múzeum a másikat hívta meg beszédet tartani.

Furcsa és elgondolkodtató, hogy a finnországi magyar önkéntesek kutatásában élenjáró úr egy rosszul megszerkesztett vékonyka könyvön kívül semmilyen kézzelfoghatót nem közölt eddig. Évtizedek nehezen megszerzett tudása válik enyészetté így, holott érdeklődés volna minden információmorzsára.

Elgondolkodtató ám cseppet sem furcsa az a mód, ahogy a hazai közvélemény zsigerből politikát csinált a projektünkből.

Kémeri Nagy Imre főhadnagy megosztó személyisége - eltökélt hazafi vs. antiszemita bajkeverő, valamint a kommunista Szovjetunió ellen harcba induló magyarok hősi képe a jelenlegi politikai klímán váratlanul erős reakciókat váltott ki egyesekből.

Jó példa a Rubicon történelmi magazin, amely címlapon hozta cikkünket (Kémeri Nagy fotójával) ám nem(?) számolt a jövetkezményekkel: egy neves szaklektor dühös hangú levélben követelte, hogy neve többé ne jelenjen meg a lap impresszumában, mert nem vállal közösséget egy "ilyen" orgánummal.

Finnországban, ezen belül az erősen patrióta ("jobbos?") érzelmű Lapuában a dolog ennél egyszerűbb: "hősiesen ellenálltunk és elseggeltük a ruszkikat. Mindenkinek, aki ebben segített, annak maxi riszpekt".

 

Bárkivel nyíltan kiáll
Aki megsérti a vadon törvényét
A sasnak is a múltkor lerúgta a veséjét. Béka! 

(Belga: Zsolti a béka)

 

 

 

 

 

 

Címkék: nap történelem egyetem finnország háború fény skandinávia helsinki téli önkéntesek lapua

1 komment

Akkor hát vessünk véget a meetingnek. Hiszen a Nap is lemenőben van...

(Finn humor, délután 3 táján)

Hírek: 

- Elállt a hóesés, tegnapelőtt láttuk a Napot. Szép fényes.

- Az elmúlt 20 napban egyszer sétáltunk a bevárosban, a gyerek azonnal megbetegedett

- Nincs finn orvos: pakisztáni és észt írja az antibiotikumot. Hol vannak a finnek?

- Azóta itt mindenki megbetegedett, a gyerek még mindig lázas

- Még kb egy hónapig nem jön fizetés, majd eszünk amit találunk. Kutya és nyúl van bőséggel.

- Vettünk kanapét, hat hetet kell rá várni. most vágják a fát hozzá gondolom

- Egy cinke végre evett a kitett eleségből.

***

Amikor besűrűsödnek az események, az ember nem ír blogot, mert hát besűrűsödtek az események. Amikor meg lenne ideje, akkor meg nincs miről írni.

Az elmúlt két hétben már munkára hasonlító dolgokat csináltam. Persze, gyárban és egyéb kötött munkaidős helyen dolgozók fogják be a fülüket (sic!), hiszen ez a munka nem az a munka, ami nemesít meg szabaddá tesz. Nem is munka ez, a szó sztahanovi értelmében. Ez amolyan időtöltés, amit általában nem érzel erőfeszítésnek. A nap azért valamivel elmegy, és általában hasznosan is telik.

Azért bagatellizálom így el, mert van aki a bányában dolgozik meg pék. És tegye fel a kezét, aki komolyan azt gondolja, hogy egy egyetemi munka napi szintű nehézsége / fáradsága összemérhető egy átlagos szakmunkáséval. Mert szerintem nem.

Ez a világ annyira abszurd, hogy hallgatóként jópáran felteszik a kérdést: végülis, mi leszek én ha diplomázom? Biológus? Az meg micsoda? Kicsoda? Oké, hogy tudom mikor mi és hányan él a tóban. De ki fizet majd ezért nekem?

Látom, a hátsó sorokban valaki közbevágna, már emeli is a mutatóujját: "Na de..."

Mivel én a barikádnak ezen a kávé és állott könyvillatú felén vagyok, illik legalább úgy tennem, mintha védeném a mundér (nem is voltam katona...) becsületét. Na jó.

Más a felelősség, más a produktum, és nehezen forintosítható a haszon. Persze, ha elnyert pályázatokban mérjük, akkor igenis forintosítható egy kutatócsoport értéke. Nem kérdés, pályázni kell. Mivel mi semmi kézzelfogható, kormányozható netán ehető dolgot nem gyártunk, valakinek pénzt kell adnia. És ez azért elég komolyan megy itt, úgy látom.

Ami különösen érdekes, az a magabiztosság, amellyel itt egy-egy pályázatról beszélnek: ezt beadjuk, az talán meglesz, az jónak tűnik stb. A legtöbb ember ugyanis, kapaszkodjanak kérem, pályázati pénzből van a tanszéken. A phd hallgató, az ő témavezetője, a témavezető poszt-doktor munkatársa de még a litván és vietnámi MSc-s diák is! A MSc szakdolgozatra pályázatot adnak be, és ha az nyer (általában azért nyer valamennyit), lesz jó háttér a kutatáshoz. A diákoknak külön pályázatok állnak rendelkezésre a kurrens témákra, "felülről" ezzel próbálják kanalizálni a kutatási irányvonalakat. Esetünkben a zöldtetők kutatására állnak komoly összegek rendelkezésre.

Egy biztos: rengeteg érdekes témával találkozom itt. A csoport nemzetközisége biztosít egyfajta folyamatos eszmecserét, mert mindenki mást tud és másban jó. A tajvani phd-s pl. láthatólag nem tudta hová tenni, hogy én nem kreditrendszerben végeztem. Nem volt kredit? De hát akkor mi volt? - Jegyek. Meg bukás ha egyest kaptál...

Szóval, sok-sok akadályon át vezet az út, amíg elérkezünk idáig. Sok tanulás és türelem és rengeteg idő kell mindehhez. A tanulás például nem mindenkinek a kenyere, sokak (pl. egy itteni földműves, egyben hókotróvezető ismerősöm) szerint az iskola kifejezetten káros intézmény ahol csak hülyéket képeznek. Egy gyakran szaunázó, ám épp nem finn ismerősöm is épp a diplomásokat tartja a leghülyébbnek. Persze mert ő maga nem az. hehe :)

Adalék: a fenti hókotróvezető ismerős meséli, hogy ha esik a hó, ő eurókat lát esni az égből.

Ugyanígy gondolkodott Attila, az egykori pécsi főbérlőnénim unokája, aki egy téli napon (konkrétan: 1998 január) otthagyta a gimi harmadikat és kőművesnek állt, mert tetszett neki, hogy jól fizetnek. Nem lehetett visszakönyörögni a suliba, pedig ötös volt németből.

Lám, hamar kiderül, ki nem való az egyetemi világba. Aki szereti, hogy fizetnek, az időben keressen magának más állást, különben csalódások érik. Az egyetemi világban, eddigi tapasztalataim szerint, baráti-, önkéntes- és kölcsönös megnemtámadási, azaz nem is tudom partnerségi alapon zajlik a munka, ami a munka után járó fizetséget nem pénzben, hanem kölcsönös partnerségben és megnemtámadásban stb. méri. ("Tudod, ők sohasem fizetnek, de mi mindig megtartjuk ezt az órát nekik")

Ezért ért váratlanul az a vallomás, amit egy itteni kolléga tett a múlt héten: "Még nem tudom, milyen forrásból fogom kifizetni a pluszmunkádat. A szakvezetést nem kell elvállalnod addig, amíg nincs meg rá a pénz." Álltam és hirtelen nem értettem mit mond. Ja, hogy MSc szakdolgozati munka vezetéséért nem tud pluszban fizetni? Micsoda csapás.

Egyébként aki kíváncsi arra, hogy miért ilyen gazdagok a svédek (tehát a finnek. de az oroszok nem), annak itt a titok. Badacsonytomaj és Tapolca között árulta el egy néni, bizalmasan:  "Ollóval levágják a fogkrémes tubus alját, ha nyomásra már nem jön több az elején."

Tegnap óta tudom, hogy a finnek azért nem járnak lifttel, hogy takarékoskodjanak az árammal. Lehet, hogy a néni is szimbolikusan értette? Hogy takarékoskodnak a svédek.

Takarékoskodjunk, de okosan! Én például lifttel járok mindenhova.

***

 

Pénz nélkül meghal a Föld / És Dubajban se lenne ennyi zöld.

A pénz miatt (Kiscsillag - Péterfy Bori & Love Band)

Címkék: egyetem finnország pénz tél skandinávia fagy helsinki

1 komment

Krúdy egy novellájában arról ír, hogy ha ételről van szó, a férfiak lenagyobb része a borjúpörköltet választaná. Hovatovább az is megfigyelhető, hogy ugyanezen férfiak az egyszerű asszonyokat szeretik. A nők választásáról nem szól a fáma.

Én itt most nem a nőkről, annál inkább az ételekről szeretnék írni. Nehéz úgy kiegyensúlyozottnak és igazságosnak lenni egy nép ételeiről nyilatkozván, ha mi magunk más miliőben nevelkedtünk. Egyik véglet, amikor mindent rossznak mondunk, elégedetlenek vagyunk a koszttal és a fűszerezéstől a felhasznált alapanyagokig mindenben kifogást keresünk - és bizonyára találunk is.

A másik véglet sem sokkal szívderítőbb. Ilyenkor az újonnan megismert konyha minden más elé sorolódik és hajlamosak vagyunk alapos vagy alaptalan indokokkal alátámasztani miben jobb az az új az otthon megismert réginél? Én ehelyütt a két véglet között fogok csapongani.

A finn konyha az elmúlt gasztroforradalmak (divathullámok) alatt csendben meghúzódott és nem láttatta magát. Más szóval: a finneken kívül senkinek halvány gőze sincs, hogy igazából mit esznek a finnek? Mert egy az előítélet ("biztos sok heringet meg rénszarvast esznek"), és megint más a valóság.

A finn konyha időről-időre életjelt ad magáról, mégha nem is úgy, ahogy azt sokan elképzelnék. 2001-ben például Silvio Berlusconi, az olaszok közismerten tapló miniszterelnöke megjegyezte (az EU parlamentben!), hogy a finnek még azt sem tudják, mi az a prosciutto!

Ugyanő, már 2005-ben, tovább ekézte a finn konyhát. Tette ezt olyan szinten, hogy a finnek visszahívták az olaszországi finn nagykövetet. Az olasz elmondása szerint "alig tudta legyűrni" a finn étkeket amikor Helsinkiben tárgyalt. Hozzátette: "Nem lehet egy lapon említeni az pármai "culatello" sonkát a füstölt rénszarvashússal!".

Természetesen ez is csak része volt egy játszmának, amelynek tétje az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság helyének elnyerése volt. Finnország elveszítette a meccset, amelyet Silvio jófej módon úgy kommentált, hogy Tarja Halonen finn köztársasági elnöknővel való tárgyalásai során "rég nem használt playboy trükköket" is be kellett vetnie.

A finn konyha ilyetén megaláztatásai után illenék néhány udvarias szót is ejteni az itteni ételekről.

A zord klíma és a sovány talajok évezredeken át meghatározták a földművelés irányait. Ebből a szempontból nem meglepő, hogy az itt alapvető "északi" jellegzetességek az orosz és skandináv konyhában is fellelhetők. A két egykori megszálló Svédország és Oroszország a finn főzési hagyományokra is rányomta a bélyegét, de erről itt most nem írok bővebben. A természeti adottságok és az emberi szándék együtt a sörfőzést is életre hívták, ám italokról ebben a posztban valamiért nem írok.

Az ország északi fekvése az ételeken is meglátszik: kevés vagy semennyi búzaliszt, annál több rozs- és zablisztből sütött kenyérféle. Kukorica itt nem (vagy alig?) nő. Zöldségeik között hagyományosan sok a gyökérzöldség (krumpli, cékla, sárgarépa, vajrépa - Brassica napus). Emellett érdekesség, hogy a fehérrépa, zellergumó és karalábé mára szinte teljesen eltűnt a polcokról errefelé. Egy jó húslevest így nehéz lesz összerakni.

Nagy táblákon termelik a repcét, de kölessel is találkozunk.

A konyhakertben főleg krumplit, hagymát, borsót és epret ültetnek. A kertekben elterjedt  a piros- és feketeribizli, a málna és az egres.

Azonban Finnország nem emiatt jó hely! Egy átlag-európai számára elképzelhetetlen mennyiségű erdő van itt! Az ország 70%-át borító erdők miatt a természet közelsége mindenhol érzékelhető.

Tőzeglápok, nyíresek, végtelen fenyvesek váltakoznak itt-ott az emberi lakhelyekkel. Ami a legjobb: az erdőkben szinte mindenhol terem az fekete- és vörösáfonya, valamint északon a lápi szeder (Rubus chamaemorus, finnül lakka), amiből mindenféle ínyencséget készítenek. Többek között likőrt és lekvárt is.

Az átlag finn azonban ritkán eszik lakkát. A boltok roskadásig vannak holland, spanyol, izraeli, stb. import zöldségekkel, gyümölcsökkel. Banán, alma, mandarin, narancs.

Csakúgy, mint Magyarországon, ahol tavaly sikerült belga répát és holland vöröshagymát vennem. Ez utóbbi azért vicces, mert egy holland túránk alkalmával derült ki a "hazai" hagymáról, hogy éppenséggel visszavittem szülőhazájába...

Mielőtt elfelejteném: a fűszerek valószínűleg dísznek állnak nagy számban és színben  minden finn konyhájában. Az ételeik nagy része nem igényel különösebb fűszerezést, inkább az alapanyagok íze érvényesül. Szívesen dúsítják az ételeket tejszínnel, tejjel és előszeretettel használják sűrítéshez a burgonya keményítőt. A pirospaprikát valamire rászórva, díszítésként használják leginkább.

Pár évvel ezelőtt egy nem hétköznapi ebédre voltunk hivatalosak: jávorszarvashús állt a házhoz, amit meg kellett enni. A menü: krumplipüré, húsgolyók (szín jávorszarvashús) és vörösáfonya lekvár volt. Ebben az egyébként ünnepi ételben fűszer gyanánt só és bors került. Egy magyar azért beletenne egyet s mást, csak a megszokás végett. Kis paprika, ki majoránna, kis ez kis az.

Ez itt nem szokás. A "só, bors, paprika" helyett itt a "só, bors, kapor" lenne a szent triumvirátus. Kaport sok ételbe tesznek, általában mindenbe, amiben hal van.

Az ebéd nem lehet teljes saláta, kenyér és vaj nélkül. Salátát (jégsaláta, paradicsom, uborka) a főétel előtt fogyasztanak. Olyan szinten, hogy még a pizzás-kebabos töröknél beletartozik az árba egy tányér sali a salátabárból.

A legtöbb finn ebédkor a főétel mellé vajaskenyeret, méginkább vajas - sajtos kenyeret eszik. A kenyér nem ám az a foszlós fehérkenyér, mégcsak nem is az egy nap után szétmálló félbarna. Ez, kérem finn kenyér. Sötétbarna, kisméretű, lapos és rozs. Olyan cipőtalp-szerű, de feltétlenül ehető, mitöbb: finom! Sok másfajta kenyér is létezik itt. Az egyik kedvencem a lapp kenyér, ami kinézetre lapkenyér. Tortillalapra vagy vastagabb palacsintalapra emlékeztet. Puha, feltekerhető, nagyon érdekes kaja.

A levesek nem népszerűek, mondhatni nem "leveses nép" a finn. Az errefelé népszerű tejes-krémes levesek sűrűségüknél fogva kitesznek egy ebédet, pláne kenyérrel.

Ebédkor szintén feltűnhet, hogy a finnek egy pohár tejet is megisznak közben. A menzán látni, hogy ki a finn: ők két poharat is bekészítenek a tálcára. Egyet a tejnek, egyet a víznek. A menzán ugyanis, a finn szokásoknak megfelelően, van tejgép, amiből zsírmentes tejet és másfél százalékosat is csapolhatunk. 

***

A történetet végtelenségig lehetne folytatni. Ha szeretünk enni, akkor ez a téma kifogyhatatlan örömforrásul szolgálhat. Épphogy a felszínt érintettük, ezért még több írást szentelek a finn specialitásoknak, húsoknak és az étkezési szokásoknak a jövőben.

Ti ki tudnátok bírni fűszeres kaják nélkül?

Címkék: finn konyha étel skandinávia zöldség fűszer

3 komment

A portugálok esténként kiülnek az óceán partjára és csak nézik azt a nagy vizet. (Portugál, 1999, magyar film)

Erre mifelénk a finnek sem tehetnek mást: nézik azt a nagy vizet. A víz az elmúlt hónapokban méteres vastagságban rakódott a tájra, innen egészen Csukcsföldig (amelynek kormányzója 2008-ig egy bizonyos Roman Abramovics volt). Ez a hótakaró időzített bombaként ül és várja, mikor lesz 8-10 fokkal melegebb. Na akkor jaj lesz nekünk. Ízelítőt már kaptunk, egy picit lett csak egy fok, máris kis erek indultak el a hófalakból, hogy a mélyebb fekvésű kereszteződésekben boka fölöttig érő tórendszer alakuljon ki.

Áll a gyalogos, várja a zöldet. Zöld. Ez egyébként errefelé még kattog is katt katt katt katkatkatkatkatkat (ez a zöld) katt katt katt katt (piros megint). Na, a katkatkatkat stb. résznél a gyalogos csúnyán megjárná ha óvatlanul átmenne. Látható, hogy a szabálytisztelő finnek sem hülyék. Az útmenti hófalon különféle vadcsapások jelzik ki merre gondolta jónak megkerülni a tavat, majd az úttesten átkelni, akár egy baleset kockázatát is vállalva.

Ilyen tó itt van például

A fény (amely, mint tudjuk a hűtőben rejtőzik éjszaka) megbecsült vendég errefelé. A finnek otthoni naplámpákkal igyekeznek felderíteni lakásukat, de tegnap egy laborban is láttam efféle szerkezetet.

A hétvégén mi is láttuk a napot. Nem kellett messzire menni, mivel besütött a lakásba. A sors fintora, hogy épp Finnországban történik ez, és nem ott a napfényes délen!

Aki napsütötte lakásban él, az el sem képzelheti, hogy mekkora ajándék lehet a lakásba bekúszó (betűző) napsugár. Egyesek hajlamosak  panaszkodni, hogy jaj már megint besüt a nap. Pesten számtalanszor hallottam, hogy a napfényben fürdő lakás tulajdonosa - a kutyás néni az ötödiken - miként csapja le a rolót oly dühvel, hogy zengett tőle a ház. 

Mi az elsőn hat éven át csak április és szeptember között kilenc és dél között láttunk napfényt. Ezért ha lehet, megbecsülöm az efféle örömöket.

***

Hírblokk: A rendőrségen sikerült az regisztrációt elintéznem: most már ők is tudják, hogy itt vagyok.

Fekvésében és kinézetében is a Kőbánya-Kispest vasút- és metróállomásra hajazó (oké, kulturáltabb azért) hely, valamint egy óriási shoppingcenter szomszédságában fekszik a Bevándorlási Hivatal. Elsőre lukra futottam: akkora sor volt, hogy már du. kettőkor bezártak. Valóban, az üvegajtó mögött bábeli zűrzavarban ázsiai és afrikai emberek tömege látszott. 

Másnap reggel már én is ott voltam az afrikai, vietnámi, orosz és észt tömegben. EU polgár kivételt élvez, hamar behívtak. Munkaszerződés van, akkor nagy baj nem lehet. 47 Eurót azért legomboltak.

Golyóstollal vésett firkák az ügyfélpult fájába: The Gambia forever, Groznij, The Gambia forever ismét, L (szív) J, ABU, Somalia.

Mellettem egy fiatalos női hang magyaráz, Yes, I'm gonna graduate this year March then I'll leave Finland.

Rendőr: Do you have a paper from your professor that you write your thesis there? - Nő: Why, do you think it'd change anything? ...No, i don't have insurance but my sister has the same papers and she doesn't have insurance either. We live in the same apartment until I find a place. What? To pay 80 Euros? But I have already paid 80 Euros before...

És a beszélgetés így folyt sokáig azt követően is, hogy már kimentem.

Jóval azok előtt végeztem, akik után a váróba érkeztem. Valami értelme mégis van, hogy beléptünk az Euróba!

***

Atyánk, mint jól tudod gabonakereskedő volt (csönd). (Esterházy P., Búcsúszimfónia)

Meidän isä vilja kuten hyvin tiedätte (tauko).

Esterházy Péter óta tudjuk, hogy igen fontos a jó kezdés. Ezzel a jó kezdéssel zárom a posztot.

Címkék: finnország fény helsinki

Szólj hozzá!

 

Ez egy napló. A legmélyebb téli sötétségbe süllyedő északfinn albérletben rögzítettem jelentéktelen részleteket pár évvel ezelőtt. Ezek a dolgok hirtelen fontossá váltak annak, aki akkor ott lakott. Mindenki másnak a világon unalmas lesz a felsorolás. 

Ezúttal a látogatás díszletei, és nem maga a látogatás a téma.

***

Meztelen lábfejek. Túl hosszú melegítőnadrág-szárak. A falon régi festmény. Pirosak, barnák, bordók. Nekem erdő jut eszembe.

Az ágyhuzat sárga. A kép bonyolódik: finn újságok és az én útiszemetem összetorlódva. 

A terítő zöld: dzsungelnövények buja kuszasága. Zöld, zöldebb és fekete.

Aztán barna. A terítőn kávépor-pontok. Kávéportok.

Az asztalon a könyvem, meg a kis bézs körömlakk. Vajon ki használta?

Nagyon retró függöny. Fehér alapon meleg színű virágok. Vagy egy Galaxis.

A képen pont ez lászik.

 ***

Ebédre rakott rend lett a vége.

Kenyér készül, bizony. Házikenyér-féleség.

Most pakol. Talán elkészült?

***

Nagy piros fazék a fenyőfapolcon. Benne papírok. Blokkok. Használt, kisimított teafilterek. Érthetetlen.

Mellette a sakkom, s magas cserépben a növény: karácsonyi kaktusz.

Minden karácsonyi kaktuszról a nagymama jut eszembe. És a szobasarok. Az a hatalmas kaktusz-ernyő nekem szemmagasságban. Pálcával kitámasztva, vízköves cserépben. Az erkély drótüveges korlátján átszűrődő sárga fény a meleg szobában. Játszótéren beton pingpongasztalok, azokon gyerekek ülnek. Emlékszem, egyszer húsvétkor egy lány pont azon a pingpongasztalon a száálj csak szááálj továbbot énekelte az Omegától. Vége ennek is. Ősi szobafenyő vegetált a tévé mögött. Az a tévé nálunk múlt ki, 2007 őszén egy Napkelte adás közben, reggel 8 előtt. 

***

Tükör. Nagy tükör feszül majd' a plafonig. Sarkára akasztva egy horog nehezékkel. 

***

D'you want to eat your reindeer?

Mosoly. Ebédelünk egy perc múlva. 

***

A következő polc. Sárga műanyag ébresztőóra, aminek elromlott a másodpercmutatója. Ez csüng. Vagy mi.

Mellette agyagkerámia (van ilyen?) gömb, lukakkal és megfejthetetlen rendeltetéssel. Művészet. Az fontos.   

Aztán egy cserép, benne sötétlőn valami. Egy másik cserép, még nagyobb. Ebből semmi nem nő láthatóan. 

Barnák, pirosak, egy kevés zöld az egész polcrendszeren. Nyers fenyő. Halovány téli szobanövények. 

Bent, a konyhában.

*** 

Abban a 15 napban mindennap lezuhanyoztam és háromszor borotválkoztam. Miután Londonban túlsúly miatt több bor, édesség és a papucs mellett megváltam borotvapengémtől, kénytelen voltam az újonnan vett szoktatlan borotvával (Pirkka, piirakka...vagy mi) és a csaphoz kitett nyomós szappannal lehúzni a bundát. A végére már nem is volt olyan véres.

*** 

A zuhany a főbérlő alagsorában van, mondhatni a mosókonyha mellett. A tulaj a földszinten lakik, a bérlő az emeleten. A zuhany és szauna közös.

Kellemes faillat és meleg, párás, csempézett tér. A bejáratnál egy ékszerteknős rója köreit a kisvízben. Neki játszótársul csupán egy sárgás kavics jutott. Ez a párcentis kerekded kődarabka hosszas viták forrása lett. Házigazdám a mai napig állítja, hogy az egy tojás volt és nem kő, mert azt a teknősbéka tojta oda. És azért volt úgy ott a vízben, mert azzal játszott. 

***

A zuhanyzóba vagy szaunába nem juthatunk a házon belül. Ahhoz ki kell menni a fagyba. Zuhanyozni készülsz? Cipő, pulóver, sapka. Törülköző a nyakba, a havon lesétálni. Csúszós a lépcső. Nem elesni, kapaszkodni. 

***

Az ajtó, persze. Ezt is csak finnek tudják nyitni. Több ízben álltam kulccsal a kézben, félig megfagyva az ajtó előtt, annyira nem ment a bejutás. 

 ***

Helsinkiben a társasházunknak szaunája is van. Az udvaron áll, egy légópincére építették rá. Előrelátók ezek a finnek. Békeidőben ez egy sima pince. Nade ha majd jönnek az oroszok! Gondolom, akkor kiszórjuk a sok sílécet a fenébe, bevackolunk a sarokba és kezdünk megmenekülni. Van itt külön levegőztető gép és valami sátorféleség is. 

A szaunához jó időpontot örököltünk: szombat este 8 és 9 között. Asszem innentől adott lesz a szombat esti program. 

Ma is szaunáztunk. A benti lábszag állítólag nem az ember- hanem a faanyag miatt van. A szaunához erkély is tartozik, ott lehet fagyoskodva sörözni. Kicsit ráfagyott a kezem a kilincsre.

Niina megértően csak annyit mondott: miért nem próbálod a nyelveddel?

 

 

Szólj hozzá!

14.
január

Papirok

Aropa  |  1 komment

Oma lehti - omilla kulmilla!

A reklamujsagok Pesten a haz bejaratanal spargaval kikötött ladaba, vagy ha azt megis elloptak(!) a postaladaknal lerakott bananosdobozban kötnek ki. A postaladankba csak a VIZ - GAZ - VILLANY feliratu kis cetlik jutottak, ritkabban az alsoszomszed HVG-je (de ez egy masik, sokkal vidamabb törtenet).

Amiota ideköltöztunk Viikkibe, bizony kitarult a vilag! Jar az ujsag, pedig nem is kertuk. Az eleinte fel sem tunt, hogy nincs postaladank. Az ok mar nyilvanvalo: titkos kezek naponta ujabb es ujabb reklamujsaggal etetik az ajtonkat. Emiatt naponta egy folyometer papirt kell lapatolni az ajto mellol. Eddig meg nem jott olyan macskanyelv papiros  "Kirandulas Vecsesre, ebeddel 1000 Ft"-szeru hirdetes, talan az is hungarikum?

Ja, az ajto. Finnorszagban ket ajtaja van a lakasoknak. Egy komoly zaras - lancos - kinezo lyukas, meg egy sima bentiajto. Nagyon komoly: csörögsz a zarral, mar azt hitted otthon vagy, aztan egy zart ajto fogad. 

A zarak vilaga itt ugyanugy megtanulando, mert kilincs az nincs. Minek is lenne, hiszen ha kizartad magad kenyelmes ajtonyitasi szolgaltatast vehetsz igenybe a hazmestertol: este es hetvegen felarert (kb 30 euro). Persze ehhez tartsuk magunknal a hazmester szamat is, sosem lehet tudni.

A hazban az emeletek szama megteveszto, ugyanis a földszint itt az elso emelet, az elso emelet meg a masodik. Volt am futkarozas, amikor az elso emeleti hivatalt a masodikon kerestem. Irodahaz, az emeleten csend honol. A puha szönyeg elnyeli lepteink zajat. Egyetlen ajtot latok, felirat nelkul. Benyitok, belul boxok, azokban szamitogepek elott kushado nok. Latom, itt valszeg nem kapok adoszamot, de hatha. Bekopogok egy boxba, nö tekintete villan.

Elmondom mit akarok. Valasz: "- Hogy jött be ide?" En: - Az ajton. Nö: - Nyitva volt?

Erre nem valaszolok. A nö fejerol olvasom: - Mar megint melyik idiota hagyta nyitva az ajtot, hogy ezek az utcarol csak ugy bemaszkalnak?

A hivatali kalvariam elott az International Staff Office-ban megkaptam a szukseges informaciot. Svetlana elmondta nekem hol, mit es mikor kell inteznem. A sorrend szerintem neki sem volt vilagos.

Egy hatalmas Welcome Bag-et is kaptam csupa hasznos brosuraval. Ezek utan megkert, hogy hivjam mar fel ha vegeztem, mert erdekli, hogy a kulfoldi vendegeknek milyen problemai akadnak A Hivatallal. Neki ajanlom szeretettel ezt a blogot! 

Adoszamot amugy a helyes emeleten sem kaptam, mert nem volt szemelyi szamom, amit meg azert nem kaptam mert nem regisztraltam magam a bevandorlasi hivatalban (rendorsegen). Na, azzal meg az volt, hogy elojegyzesben harom het mulva fogadnak csak, tehat eleve nincs eselyem semmit intezni meg jo darabig. Ergo: meg 2 honapig nincs fizetesem, ha nem teszek valamit. Elmentem hat a rendorsegre vonattal(!).

A veget nem arulom el. Valamelyik kovetkezo posztbol majd az is kiderul, hogy lett-e hepiend?

 

 

 

 

1 komment

13.
január

Hohelyzet

Aropa  |  1 komment

Lunta, lunta ja vielä lunta.

Finnorszag, 2011 januar elsö fele. A fö tema Helsinkiben a ho, ami ezen a telen meglepeteskent ert mindenkit. Na, nem allitom, hogy Pesten nem all meg az elet felcenti hotol, de ami hisztit ezek itt produkalnak az azert durva. Egy itteni filozofiaszakos ismerosom allitasa szerint ez itt az evezred havazasa, ilyen sok meg nem esett. Hat, ha te mondod.

Igaz ami igaz, a hazak tetejeröl remisztoen log meterhosszan a fagyott hotakaro. A szemközti hazrol egy hete csuszik lefele a mazsanyi cucc napközben, de estere megfagy es nem csuszik tovabb. Estenkent hallani a lavina hangjait, reggel pedig metervastag hohegy allja el az ember utjat. Tegnap egy ember esett aldozatul amikor maga ala temette a ho. Na, ezutan beindult a gepezet es mindenhol toronydaru emelkedik es kukasmellenyes emberek lapatoljak a havat a tetöröl - a jardara. Onnan pedig minden lehetseges helyre. A vasut mellett direkt a lelakatolt biciklikre hanyjak a havat, a legtobb bringabol csak a kormany latszik. Mi lenne otthon egy ilyenert? Minimum egy orszagos Critical Mass, spontan vasutassztrajkkal, ha mar ugyis arrafele mennek.

Szamunkra a hohelyzet annyit tesz, hogy az itt joforman hasznalhatatlan magyar "sportbabakocsi" helyett attettuk a gyereket egy piros szankora.

A masik jo hir, hogy a farkaspopulacio örvendetesen erösödik a szomszedos Nuuksio Nemzeti Parkban.

 

Ez cirka 40km innen. Annyi mintha Budapest elöszobajaban, pl. a Börzsöny es Vac között vagy a Gödöllöi Dombsagban elne egy eleterös farkasallomany. Jo turazast!

A menzan ma ki volt irva(!) egy tablara, hogy milyen allatokat lattak a napokban. Uhu, hiuz. A varos közepen. 

Naponta buszozom. Ez frusztralo az elejen, mert a magyar nem tudja, hogy integetni kell (ha lehet a berlettel), kulonben a buszvezeto lassitas nelkul tovabbhajt. A soförök közt van par Kaurismäki-filmbe illö finn, de többnyire arab es fekete afrikai arcok vezetik a buszt. Finnul is annyit beszelnek mint en, raadasul az itteni hidegben szokatlanul lazak. 

Par napja kerdeztem a sofört: Viikkibe megyek, megall ott ez a busz? Mire a valasz: - Nem tudom, meg sosem jartam ott. Majd meglatjuk ha odaertunk.

Remelem, finn billentyuzettel meg modorosabbra sikeredett ez a poszt mint terveztem.

1 komment