Ez egy napló. A legmélyebb téli sötétségbe süllyedő északfinn albérletben rögzítettem jelentéktelen részleteket pár évvel ezelőtt. Ezek a dolgok hirtelen fontossá váltak annak, aki akkor ott lakott. Mindenki másnak a világon unalmas lesz a felsorolás.
Ezúttal a látogatás díszletei, és nem maga a látogatás a téma.
***
Meztelen lábfejek. Túl hosszú melegítőnadrág-szárak. A falon régi festmény. Pirosak, barnák, bordók. Nekem erdő jut eszembe.
Az ágyhuzat sárga. A kép bonyolódik: finn újságok és az én útiszemetem összetorlódva.
A terítő zöld: dzsungelnövények buja kuszasága. Zöld, zöldebb és fekete.
Aztán barna. A terítőn kávépor-pontok. Kávéportok.
Az asztalon a könyvem, meg a kis bézs körömlakk. Vajon ki használta?
Nagyon retró függöny. Fehér alapon meleg színű virágok. Vagy egy Galaxis.
A képen pont ez lászik.
***
Ebédre rakott rend lett a vége.
Kenyér készül, bizony. Házikenyér-féleség.
Most pakol. Talán elkészült?
***
Nagy piros fazék a fenyőfapolcon. Benne papírok. Blokkok. Használt, kisimított teafilterek. Érthetetlen.
Mellette a sakkom, s magas cserépben a növény: karácsonyi kaktusz.
Minden karácsonyi kaktuszról a nagymama jut eszembe. És a szobasarok. Az a hatalmas kaktusz-ernyő nekem szemmagasságban. Pálcával kitámasztva, vízköves cserépben. Az erkély drótüveges korlátján átszűrődő sárga fény a meleg szobában. Játszótéren beton pingpongasztalok, azokon gyerekek ülnek. Emlékszem, egyszer húsvétkor egy lány pont azon a pingpongasztalon a száálj csak szááálj továbbot énekelte az Omegától. Vége ennek is. Ősi szobafenyő vegetált a tévé mögött. Az a tévé nálunk múlt ki, 2007 őszén egy Napkelte adás közben, reggel 8 előtt.
***
Tükör. Nagy tükör feszül majd' a plafonig. Sarkára akasztva egy horog nehezékkel.
***
D'you want to eat your reindeer?
Mosoly. Ebédelünk egy perc múlva.
***
A következő polc. Sárga műanyag ébresztőóra, aminek elromlott a másodpercmutatója. Ez csüng. Vagy mi.
Mellette agyagkerámia (van ilyen?) gömb, lukakkal és megfejthetetlen rendeltetéssel. Művészet. Az fontos.
Aztán egy cserép, benne sötétlőn valami. Egy másik cserép, még nagyobb. Ebből semmi nem nő láthatóan.
Barnák, pirosak, egy kevés zöld az egész polcrendszeren. Nyers fenyő. Halovány téli szobanövények.
Bent, a konyhában.
***
Abban a 15 napban mindennap lezuhanyoztam és háromszor borotválkoztam. Miután Londonban túlsúly miatt több bor, édesség és a papucs mellett megváltam borotvapengémtől, kénytelen voltam az újonnan vett szoktatlan borotvával (Pirkka, piirakka...vagy mi) és a csaphoz kitett nyomós szappannal lehúzni a bundát. A végére már nem is volt olyan véres.
***
A zuhany a főbérlő alagsorában van, mondhatni a mosókonyha mellett. A tulaj a földszinten lakik, a bérlő az emeleten. A zuhany és szauna közös.
Kellemes faillat és meleg, párás, csempézett tér. A bejáratnál egy ékszerteknős rója köreit a kisvízben. Neki játszótársul csupán egy sárgás kavics jutott. Ez a párcentis kerekded kődarabka hosszas viták forrása lett. Házigazdám a mai napig állítja, hogy az egy tojás volt és nem kő, mert azt a teknősbéka tojta oda. És azért volt úgy ott a vízben, mert azzal játszott.
***
A zuhanyzóba vagy szaunába nem juthatunk a házon belül. Ahhoz ki kell menni a fagyba. Zuhanyozni készülsz? Cipő, pulóver, sapka. Törülköző a nyakba, a havon lesétálni. Csúszós a lépcső. Nem elesni, kapaszkodni.
***
Az ajtó, persze. Ezt is csak finnek tudják nyitni. Több ízben álltam kulccsal a kézben, félig megfagyva az ajtó előtt, annyira nem ment a bejutás.
***
Helsinkiben a társasházunknak szaunája is van. Az udvaron áll, egy légópincére építették rá. Előrelátók ezek a finnek. Békeidőben ez egy sima pince. Nade ha majd jönnek az oroszok! Gondolom, akkor kiszórjuk a sok sílécet a fenébe, bevackolunk a sarokba és kezdünk megmenekülni. Van itt külön levegőztető gép és valami sátorféleség is.
A szaunához jó időpontot örököltünk: szombat este 8 és 9 között. Asszem innentől adott lesz a szombat esti program.
Ma is szaunáztunk. A benti lábszag állítólag nem az ember- hanem a faanyag miatt van. A szaunához erkély is tartozik, ott lehet fagyoskodva sörözni. Kicsit ráfagyott a kezem a kilincsre.
Niina megértően csak annyit mondott: miért nem próbálod a nyelveddel?
