HTML

Kalandok Finnisztánban

Finnországi hétköznapok modoros stílusban.

Friss topikok

Linkblog

"Oh if I could only get some sleep" / Faithless

"Ó, ha egy kicsit aludhatnék végre", mondta Maxi Jazz 1995-ben. Teljesen megértem, másfél éve nap mint nap ezt érezzük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aki gyermeket vár annak előbb vagy utóbb a keze ügyébe kerül egy babamagazin. A magazinok képein szép, és még szebbre alakított kismamák lótuszülésben figyelnek befelé. Hallgatják önmaguk és a világegyetem hangjait. A ketten-vagyunk-mégis-egyek univerzális igazságához közelítve aurájuk aranyra vált. Frizura rendben, az arckifejezés természetes, de a szépség úgyis belülről fakad. A következő oldalakon a sokezres kötött bébipulóverben a kisgyerek épp nem hányja le magát, és az apuka (ha ritkán felbukkan) a földön fekve jókedvűen játszódik / évődik gyermekével. A háttérben pasztellszín bútorok, nagy terek és itt-ott szobanövények.

Nyájas olvasó! Nincs még gyereked? Valószínűleg lesz egyszer. A kémia és a biológia erre sodor mindnyájunkat.

A gyermek megszületésével már nincs idő a magazinból kikeresni a helyes megoldást és az emlékek között jóformán semmi sem marad meg a cikkek "jótanácsaiból". Nem vagyok naiv, minden babamagazin egy termékkatalógus amit néha megtör a "Pszichológus / védőnő / orvos válaszol" rovat. Azt azonban sehol sem írták, hogy aki gyereket vár, az tanuljon meg alvás nélkül élni! 

(Három fiút nevelő finn kollégám, úgy látom, egy halom javítanivaló dolgozat fölött szundít éppen. Halkan olvassunk hát, nehogy felébredjen!)

Szeretjük a gyereket? Természetesen. De ettől a tény tény marad: a újdonsült szülőnek fel kell készülnie arra, hogy az alvás, szabadidő, szórakozás, magánélet és bármi ami szabad cselekvéssel, és főleg: mozgással jár, az évekre a nosztalgia lapjaira tartozik majd.

Moziba mennél vagy  "csak úgy" elugranál Siófokra? Felejtsd el.

Mi sem aludtunk eddig sokat, de talán majd most!

Cumik

Friida kb. 1 hónaposan kapta első cumiját még a finn nagymamától Budapesten. A cumi lassan, de biztosan a hétköznapok része lett: altatás és hosszabb utazás közben kifejezetten áldásos hatása volt. Voltak csodacumik amiket hónapokig, akár félévig is használt. Tragédia volt ha elveszett egy ilyen. Végül vettünk sok egyformát, így mindig mindenhol kéznél volt az eszköz. 

Mintegy varázsütésre megnyugodott, legtöbbször elszenderedett a kisded, de mi - netfórumokon -jólinformált diplomás szülők - éreztük, tudtuk, hogy ez nem lehet jó megoldás. És tényleg: a gyermek másfél éves korára szokássá csontosodott az éjjeli sírás, ha kiesett a cumi a szájából.

Ez kb így zajlott: hajnal 2 óra. Velőtrázó sikoly a kiságyból. Felriadsz. Félálomban, vaksötétben, a gyerek feje körül a cumi után matatsz. Sietned kell: a baba a saját sírásától egy perc alatt felébred és utána egy újabb történet következik. Ha megvan a cumi, már csak a szájába kell beilleszteni. Ez sem könnyű, mert a célpont mozog. Rosszabb ha nincs meg a cucc, ilyenkor az ágy alá is be kell nézni. Ha ott van, futhatsz lemosni! Egy idő után rutinosan pót-cumikat helyeztünk kézügybe. 

***

A napokban (ismét) elhatároztuk: véget vetünk a cumifüggésnek és az éjjeli sikoltozásnak. Szülőként nem sok hasonló döntésünk volt eddig, de ez most komoly: kész, nincs több cumi sem nappal sem éjjel!

***

Ez a negyedik nap. Három éjszaka ment le cumi nélkül. A szemem karikás, Friida dühös sírása még most is a fülemben cseng. De reménykedem, mert látom a javulást. 

Természetesen itt is Niináé a főszerep. Ő az aki türelemmel, fél órán át ringatja a lányunkat miközben az fúriaként csapkod, kiabál és a levegőt kapkodja a dühtől. Én már biztos odaadtam volna a cumit: rágjad - csak hadd aludjak!...

***

Az első nap (péntek) kemény volt. Friida nappal is sokáig sírt, így a délutáni alvás nem ment könnyen. Este fáradtan elaludt hamar, de kettő tájban először csak kérte majd óriási dühvel követelte a cumit. Semmi sem segített csak a türelem. A szoba üres falai rezonáltak az éktelen sírásra. Aztán ahogy lassan csendesedett a harag, a gyerek szépen elaludt az ágyunkban.  

***

A második nap hasonló volt. Nappal semmi gond, de altatáskor jön a cirkusz. Este különösen. Éjjel ismét megismétlődött az előző napi program. A düh fergeteges hullámai azonban nem csapkodtak sokáig. Tárgyilagosan, de szeretettel rászóltam a lányomra, hogy most már eleget kiabált, itt az ideje az alvásnak. Erre elhallgatott, fejét az anyja karjába fúrta, és szépen elaludt! Hoppá.

***

Harmadik nap: bíztató változás! Az altatást ismét drámai jelenetek kísérték, de éjjel már nem kellett a gyereket kivenni az ágyából! (Ok, most az orra dugult el, ezért nem tud aludni...). Mit mondhatnék? Reménykedem, semmi több.

Utóirat: az eszköz, amely c-vel kezdődik és umi-val végződik tabu lett. Nevét nem ejtjük ki a szánkon, vagy ha igen, akkor is cunami néven emlegetjük. Van még pár cunami otthon, de titkos helyre dugtuk, azokat senki nem találhatja meg!

Hírek

Tegnap olyan jó idő volt, hogy (először az évben) az erkélyen is kint tudtunk lenni. Ezután két órán keresztül játszottunk a hóban a házbéli magyarokkal: kis Gáborral és apukájával, (nagyon)nagy Gáborral. 

Homok még nincs de kavics már itt-ott van. Friida olyan kemény, hogy gránittal homokoz! Most a kavicsszedés a kedvenc játék, szóval ma is lemegyünk a szauna mellé lapátolni.

 Az alábbi képen gránit látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: cumi finn alvás baba altatás leszoktatás

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://finnisztan.blog.hu/api/trackback/id/tr452758638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása