A portugálok esténként kiülnek az óceán partjára és csak nézik azt a nagy vizet. (Portugál, 1999, magyar film)
Erre mifelénk a finnek sem tehetnek mást: nézik azt a nagy vizet. A víz az elmúlt hónapokban méteres vastagságban rakódott a tájra, innen egészen Csukcsföldig (amelynek kormányzója 2008-ig egy bizonyos Roman Abramovics volt). Ez a hótakaró időzített bombaként ül és várja, mikor lesz 8-10 fokkal melegebb. Na akkor jaj lesz nekünk. Ízelítőt már kaptunk, egy picit lett csak egy fok, máris kis erek indultak el a hófalakból, hogy a mélyebb fekvésű kereszteződésekben boka fölöttig érő tórendszer alakuljon ki.
Áll a gyalogos, várja a zöldet. Zöld. Ez egyébként errefelé még kattog is katt katt katt katkatkatkatkatkat (ez a zöld) katt katt katt katt (piros megint). Na, a katkatkatkat stb. résznél a gyalogos csúnyán megjárná ha óvatlanul átmenne. Látható, hogy a szabálytisztelő finnek sem hülyék. Az útmenti hófalon különféle vadcsapások jelzik ki merre gondolta jónak megkerülni a tavat, majd az úttesten átkelni, akár egy baleset kockázatát is vállalva.
A fény (amely, mint tudjuk a hűtőben rejtőzik éjszaka) megbecsült vendég errefelé. A finnek otthoni naplámpákkal igyekeznek felderíteni lakásukat, de tegnap egy laborban is láttam efféle szerkezetet.
A hétvégén mi is láttuk a napot. Nem kellett messzire menni, mivel besütött a lakásba. A sors fintora, hogy épp Finnországban történik ez, és nem ott a napfényes délen!
Aki napsütötte lakásban él, az el sem képzelheti, hogy mekkora ajándék lehet a lakásba bekúszó (betűző) napsugár. Egyesek hajlamosak panaszkodni, hogy jaj már megint besüt a nap. Pesten számtalanszor hallottam, hogy a napfényben fürdő lakás tulajdonosa - a kutyás néni az ötödiken - miként csapja le a rolót oly dühvel, hogy zengett tőle a ház.
Mi az elsőn hat éven át csak április és szeptember között kilenc és dél között láttunk napfényt. Ezért ha lehet, megbecsülöm az efféle örömöket.
***
Hírblokk: A rendőrségen sikerült az regisztrációt elintéznem: most már ők is tudják, hogy itt vagyok.
Fekvésében és kinézetében is a Kőbánya-Kispest vasút- és metróállomásra hajazó (oké, kulturáltabb azért) hely, valamint egy óriási shoppingcenter szomszédságában fekszik a Bevándorlási Hivatal. Elsőre lukra futottam: akkora sor volt, hogy már du. kettőkor bezártak. Valóban, az üvegajtó mögött bábeli zűrzavarban ázsiai és afrikai emberek tömege látszott.
Másnap reggel már én is ott voltam az afrikai, vietnámi, orosz és észt tömegben. EU polgár kivételt élvez, hamar behívtak. Munkaszerződés van, akkor nagy baj nem lehet. 47 Eurót azért legomboltak.
Golyóstollal vésett firkák az ügyfélpult fájába: The Gambia forever, Groznij, The Gambia forever ismét, L (szív) J, ABU, Somalia.
Mellettem egy fiatalos női hang magyaráz, Yes, I'm gonna graduate this year March then I'll leave Finland.
Rendőr: Do you have a paper from your professor that you write your thesis there? - Nő: Why, do you think it'd change anything? ...No, i don't have insurance but my sister has the same papers and she doesn't have insurance either. We live in the same apartment until I find a place. What? To pay 80 Euros? But I have already paid 80 Euros before...
És a beszélgetés így folyt sokáig azt követően is, hogy már kimentem.
Jóval azok előtt végeztem, akik után a váróba érkeztem. Valami értelme mégis van, hogy beléptünk az Euróba!
***
Atyánk, mint jól tudod gabonakereskedő volt (csönd). (Esterházy P., Búcsúszimfónia)
Meidän isä vilja kuten hyvin tiedätte (tauko).
Esterházy Péter óta tudjuk, hogy igen fontos a jó kezdés. Ezzel a jó kezdéssel zárom a posztot.
